Már lassan bútordarab leszek Rotterdamban

Itt Rotterdamba vagyok most pár órája. Beültem az egyik irodába, szemben egyik kollegámmal. Itt Hollandiában ketten tudják, hogy mit csipelek magammal. Ő az egyik. Amior bejöttem, bementem az irodába, leültem a kollegával szemben lévő helyre. Már lassan olyan, mintha naponta oda járnék dolgozni, a Pesti iroda helyett. Legfeljebb az van, hogy megkérdezz egy-két kollega, hogy megint itt vagyok, meddig maradok és hogy velem minden rendben van-e? Persze, minden rendben, csak egy kicst fáradt vagyok, az logikus, ha az ember hajnalban, háromnegyed négykor kel, nem? Persze, hogy az természetes. Főleg, ha a repülóút után még egy 2,5-3 órát beül a volán mögé.

Amikor Ferihegyre érkeztem, új tapasztalatra tehettem szert... Tele volt a gép és nem tudtak helyet adni nekem, úgynevezett standby-on voltam. Legrosszabb esetben nem vittek volna el. legjobb esetben meg üzleti osztályon kapthattam volna helyet. A végén egyszerű turista osztály lett.

Kb egy óra múlva megyek Hágába. Utázás fárasztó. Hétfőn folytatom a melót...

Itt a prios, hol a piros, máshogy

Itt az osztályon most mennek a találgatások, hogy mi lesz. Tegnap supervisor azt mondta, hogy egy évig tuti nem fognak a mi részlegünkhöz nyúlni. Máshonnan meg 9 hónapról volt szó. Egy harmadik helyen meg arról volt szó, hogy szeptember 15-én lesz majd egy részvényelemzői értekzlet, ahol majd részletes terveket el fognak mondani. Ez már lassan olyan mint az a játék: "itt a piros, hol a piros", de most időpontokkal. Kinek lesz majd igaza és mit fognak mondani.

Közben nyomoztam egy kicsit az intraneten, a spanyol és román telephelyek nem tünnek annyira fenyegetőnek, lengyel egy kicsivel jobban fenyegetőbb, de az a baj, hogy més semmit se lehet mondani és sok kollegának eléggé élénk a fantáziája...

Ma az APEH problémám is megoldódott, de ehhez személyesen el kellett mennem az ügyfélszolgálatra, ahhol egy arrogáns csaj közölte velem, hogy hülye vagyok és az APEH-nél keményen dolgoznak. Elmondta, hogy mit, hogyan, mikor, kivel kell javítanom. A vége az, hogy még be kell fizetnem egy összeget, mivel nem lettem jól bérszámfejtve...

Közben meg indulok haza, böröndöt bepakolni. Holnap reggel hajnalban indul a gépem és nem szeretnék egy éjszakát kihagyni, mert böröndöt pakolok...

Minden napra valami újdonság

Kezdődik az infó áramlása. Tegnap este még bennt voltam az irodában, mivel napközben saját munkámat nem nagyon tudtam megcsinálni mindenféle egyéb finomság miatt. Itt voltam még, amikor este 8-kor megkaptam az emailt, hogy új emailcímet kapok majd.

Mindjárt (kettőkor) lesz majd egy megbeszélés, hogy mi lesz az új felállás. Kiderült az anyagból, amit eddig elküldtek, hogy nem csak Lengyelországban van hasonló feladatokat ellátó központ,hanem Romániában is és Spanyolországban is. Bővul most a tanulható nyelvek köre... Legyel helyett esély van arra, hogy románul vagy spanyolul tanuljak meg, talán...

Nem hiszem, hogy ma fogom megtudni, de sejtem, remélem, hogy év vége felé több infó lesz, hogy most végül mi is lesz...

Állásváltás nélkül másik cégnél dolgozom

A mai naptól fogva másik cégnél dolgozom, anélkül, hogy állást váltottam volna. Ma jött az email, amiben az új főnök az új kollegák nevükben is, üdvözöl az új anyavállalathoz. Új névjegykártyát azért még nem csináltatok. Először kivárnám az egész hisztóriának a végét, bár supervisorom ma megint mondta, hogy nincs okom aggódásra. Hiszem, ha látom.

Ma reggel volt a fél éves értékelés a kollegával, akinek már május végén azt mondtam, hogy jobb lenne, ha más munkakör után nézne. Akkor egy 3 hónapos határidőben állapodtunk meg. Júniusban csakúgy önmagában úgy döntött, hogy nem kell mennie, és nem is keresett állást. Június közepén egy eléggé kellemetlen beszélgetésem volt vele, kb 3 órán át (májusban 2 órás volt a beszélgetés). Eddig a beszélgetéseket egyedül bonyolítottam le, supervisor nélkül. Ma úgy döntött, hogy beüll és meghallgatja miről beszélünk. Megint kb egy órás beszélgetés volt, eléggé fárasztó is volt. Miután távozott a kedves kollega, supervisorom teljesen meg volt döbbenve, hogy milyen stílusban beszélt a kedves kollega. Mindenki más a hibás, ős tökéletesen csinálja, amit csinál. Két, három kérdéssel sikerült már az ellenmondásokat belőle elszedni. Ma döntöttem úgy, hogy tele a hócipő, elkezdem a dosszié készítést, hogy ki tudjam rugni as bizonyos kollegát.

Hétvége

Hétvégem jól kezdődött. Péntek délután egyik kollegina teljesen meg volt lepődve, hogy nem 26, 27 éves vagyok, hanem már 36 felé tartok. Bár nem szoktam annyira foglalkozni a külsővel, ez jól esett az egómnak. El is gondolkodtam, hogy vajon vár valamit tőlem, de barátja már van, nem az én csapatomhoz tartozik. Nem nagyon tudnék indokot mondani, ami miatt jó kedvem kéne járnia.

Most hétvégén tömegközlekedés helyett, kocsival mentem szüleimhez. A szomszédban van egy kocsikölcsönző, ahol egy Swiftet vettem ki két napra. Két nap alatt több határt is átléptem (megye- és országhatárt). Közben ablak teljesen nyitva, hangszóróból meg bömböl Vivaldi Glóriája vagy Haendel Solomon nevű oratóriuma. Rájöttem, hogy ez engem nagyon is kikapcsolt: nyugottan, tájat nézve elkocsikázni a célig és úgy vissza. Édesanyám első reakciója az volt, hogy pazarolom a pénzt, de aztán meg visszafelé jól jött, hogy kocsival voltam, mivel jól be lehetett pakolni. Útközben még meg kellett álnom rokonoknál és leadtam egy pár csomagot.

Egyébként a bőrömön is észrevettem, hogy nyugotató volt, mivel a bőröm is nyugisabb lett. A sebek nem viszketnek annyira és nem annyira vörösek mint szoktak lenni. Azt gondolom, hogy majd gyakrabban ki fogok venni egy kocsit.

Csak egy dolog hiányzott még ahhoz, hogy tökéletes legyen a hétvége: Drágám. Most nem tudott eljönni velem, majd másik alkalommal: mindennek meg van a saját ideje.

Felejtős hétfői munkanap jó kimentellel

Ma reggel nagyon nem akartam felébredni, biztos ráéreztem, hogy ma nem lesz a legjob bnapom. Azzal kezdődött a napom, hogy a postán nem-tom-meddig araszoltam, hogy megkapjak egy ajánlott szerelmes levelet az APEH-tól. Abból szoktam kiindulni, hogy ha ajánlottan küldik el a levelet, akkor az nekem nem sok jót jelent. Az ma teljesen be is teljesedett: azt közölték velem, hogy szerintük 25 ezer forinttal több adót kellene befizetnem, mint ami szerepel az adóbevallásomban. Pedig forintról forintra ugyanazokat a számokat írtam be, mint amit a bérszámfejtéstől kaptam. Úgyhogy, miután beértem, mindjárt szaladtam a bérszámfejtésre, ahol velem meg azt közölték, hogy menjek vissza holnap és vigyem az adóbevallásomat és egyéb dokumentációkat és majd megnézik...

Aztán meg, mivel a főnököm szabin van és engem nevezett ki helyettesítőjeként minden féle egyéb "érdekes" dologgal találtam szembe magam. És emellett volt még egy pár ügy, amit egy szabadságolós kollega helyett, nekem küldték (és én meg azonnal továbítottam egy kollegának, aki ráért elmenni csocsózni és úgy döntöttem ráér ezekkel az ügyekkel foglalkozni). Közben már lassan négy óra volt és saját munkámmal még nem álltam sehol sem. eszembe jutott egy ügy múlt hétről, amikor kiderült, hogy 2007 egyik indiai kollega (aki közben már elhagyta a céget) elég nagy bakit lőtt. Rákérdeztem, hogy mi van az üggyel, mivel nem hallottam még semmit. Negyed óra alatt jött a válasz, hogy pénteken már megcsinálták amit kértem, csak elfelejtettek értesíteni. Lehet, hogy mégis van remény...

Lakásprojekt szünetel / le van állítva

Most már szinte kikerülhetetlen: a céget, ahol dolgozom, megveszik. Rövid távon nem lesz nagy változtatás, csak annyi, hogy amit eddig 4 nap alatt végzünk el, majd egy vagy két nap alatt kell majd megcsinálni. Legalább meg lesz a kihívás és kevesebb nap alatt jönn össze a túlóra. Középtávon meg nem tudja senki sem mi lesz. Marad-e a munka itt Pesten, vagy talán ezt is ki fogják vinni Indiába (hallom már a kinti főnökeimet sóhajtani), vagy netán tán Lengyelországba fogják vinni. Lehet, hogy itt lesz az ideje lengyelül megtanulnom hatodik nyelvnek? Minden esetre, most egyelőre leállítottam a lakáskeresési projektet. Bizonytalan helyzetben nem fogok ilyen nagy projektbe belevágni. Az ingatlanos is meg tudta érteni. Most jutott eszembe, vajon mennyit ér a zloty euróban? Biztonság kedvéért majd ráncba szedem az önéletrajzomat és felrakom internetre (amivel már olyan gyakran fenyegetőztem). Nem azért, mert minden áron innen menni szeretnék. Hanem, azért, hogy be biztosítsam magamat. Azért az az állapot még jobb, ha az ember tudd választani több lehetőségből és nem ő egyik a százból egy állásra.

Nem hinném, hogy emiatt volt az, hogy az éjjel nem is aludtam, vagy minimálisat. Hétkor végre el tudtam aludni és csodák csodájára három negyed tízig tudtam húzni. Szegény drágám meg akart lepni azzal, hogy ma reggel felhívott, hogy hogy vagyok, hogy aludtam. Hát, nem éppen a legjobban. Nem nagyon volt egy hely a testemen, ahol nem éreztem volna a bőrömet. Az arcom kurvára viszket(et). Karjaimon mint ha a legvastagabb tűkkel szúrkált volna valaki. Honaim alatt fáj és húzz a bőr, mivel száraz és sebes. Még intím helyen is van gond a bőrömmel, ami nem túl kellemes érzés. Ez eléggé hatékony dolog a libidó padlóra, vagy inkáb pincébe küldésére. Bízom benne, hogy lesz majd jobb is. Hollandában kevesebb gondjaim szoktak lenni a bőrömmel. Részben az azért van, mert hogy ott nem klórral fertőtlenítik a vizet, hanem ózónnal. A klór meg nagyon ki tudja szárítani a bőrt. Ilyen szempontból pont jól jönn a szeptemberi üzleti utam. legalább két hét alatt a bőröm kissé lenyugodhat.

A múlt hétvége már eléggé messzinek tünik, de szinte minden nap visszagondolok. Drágámmal 24 órát töltöttünk és azt nem is nagyon lehet leírni szavakban. Ezért ide berakok egy youtube-ot, zenével. Számomra ez a zene nagyon jól leadja, hogy milyen jól éreztem magam a hétvégén. Ezt több változatban is találtam, eredeti kivitelezésben, orgonán, zongorán hárfán... Az eredeti változatot rakom most ide.

Meglepetés

Ma pont délkor felhívott Drágám, hogy ebédeltem-e már. Még nem. Van-e időm? Igen, van. Akkor fél óra múlva ott lesz és ebédeljünk. Így is volt és nagyon jól esett, hogy meglepett ezzel. A hagyományos -gyorsan ki a szendvicsezhez és az asztalomnál begyűröm- helyett, ma majdnem két órás volt az ebédidőm és nagyon jó volt! Ebéd után kicsit sétáltuk és leültünk egy közeli parkba. Szinte teljesen elfelejettete velem a ma reggeli eseményeket...

Meg tudnék szokni ilyen meglepetéseket... ;-)

Buta, ostoba, indiai?

Tudom, a fenti a durva általánosítás, de minél több tapasztolatot szerzek az indiai kolelgáim teljesítményeivel, egyre nehezebb legyőznöm ezt az általánosítást. Persze, tudom, van sok okos ember Indiában, de már nagyon úgy tünik, hogy a cégünk azokat nem találta meg. Múlt héten is szidtam már őket, mivel baromi bürokratikus hozzáálásuk van. Amikor tavaly ott jártam, már az Indira Ghandi International Airport-on is észre lehetet venni: útlevél ellenőrzésnél ott sorban ültek a bürokraták: egyeske megnézte az útlevelet és elkérte a kérdőívet. Ketteske még egyzser átnézte. Hármaska egymásra tette és amikor megvolt egy bizonyos szám négyeskének adta. Négyeske még egyszer végigszámolta és befőttes gumival lekötözte. Idegesítő, de ezzel még élni lehet.

De amit már nagyon nehezen bírok az az ostobaság. Tegnap egy belső intranetes alkalmazáshoz tartozó emailláda megtelt. Az indiai kollegáké az archiválási felelőség, már egy 4 hónapja. Szóval tegnap kaptam egy üzenetet, hogy megtelt ez a közös emailláda. Lehet, hogy nem volt idejük archiválni. Nem baj, előrdordul. Ma reggel még nem csináltak semmit, úgyhogy ma írok egy emailt, hogy ma archiválják. Amikor az itteni kollega átadta a munkát a kintinek, nyomatékosan megmondta, hogy csak a lezárt ügyeket lehet archiválni. Jönn a visszajelzés, hogy archiváltak. Megnézem a ládát: kong az ürességtöl és ráadásúl nem is találjuk az emaileket az indiai szerveren. Udvariasan visszakérdezek, hogy erősítse meg, hogy csak a lezárt ügyeket archiválta és nem a még nyitott tételeket. Válasz még mindig várom, közben egy jobban attal tartok, hogy egy "ctrl-a" és "del" gombkombinációk megnyomásából állt az archiválás. És én érzem szarul magam... Lehet, hogy túl személyesen veszem az egészet?

Megnyitották a vadászszezont?

Két nap őrület után, ma reggel kiderült,hogy kicsivel nyugisabb a mai napom. Tegnap este fél 11-ig voltam bent, hogy befejezzek egy riportot, amit ma reggel negyed 10-kor kellett volna megbeszélni a kinti fejesekkel. Jönn ma reggel az email: nem lesz telefonkonferencia, a riport elég világos, köszönjük szépen. Egyrészt jó hír, jó munkát végeztem, másrészt, ma reggel aludhattam volna még egy fél órát... Majd ma legfeljebb korábban megyek haza... ;-)

Tegnap kaptam meg a meghívót szeptemberre. Ezt a meghívót már vártam egyébként. Szeptember első két hetében valószinűleg Hollandiában leszek megint. Ha sikerül összehozni, megpróbálom Drágámat is kivinni velem, legfeljebb egy hosszú hétvégére.

Ma reggel meg teljesen meglepődtem, mivel egy fejvadász hívott engem. Csak annyit tudott rólam, hogy hollandul beszélek. A pozició, amit felajánlott, nekem nem volt szimpatikus, de mondta, hogy szoktak olyan pozicióra is embereket keresni, ami már közelebb áll a jelenlegi munkámhoz. Majd meglátjuk. Nem várok semmit, de nem rossz ha tudja az ember mennyit ér a munkapiacon.

Kaptafák és skatulyák

Többen kérdezték mit akarok mondani a blogom címével. Mi az, amitől független akarok lenni és mitől szabadulnék meg. Tény, hogy ezt a blogcímet elég sok féle módon ki lehet fejteni és megmagyarázni. A cím létrejöttére el kell mondanom egy kis személyes történetet. Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, még egy távkapcsolatban voltam egy hollanddal. Ez a kapcsolat már egy ideje nem nagyon működött. Részben a távolság miatt, ami eléggé logikus, de másrészt azért mert az akkori párom nagyon erősen próbált beskatulyázni és én meg nem mertem visszaszólni, mert nem akartam megsérteni. Ezeka kröülmények alatt jött létre a blogom.

Röviden, annyit akar mondani a blogcím, hogy nem vagyok már hajlandó mások által felállítot skatulyákba bepréselnem magam. Azt se bírom, hogy ha valaki engem próbál ráfeszíteni egy kaptafára, ami abszolút nem hozzám passzol. Ilyenkor nagyon kevés türelmem van az illetővel és simán elküldöm valamilyen melegebb égyhajlatra. Csak annyit kérek, hogy fogadjanak el az emberek, úgy ahogy vagyok. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ha hibát ejtek, akkor nem szólhat senki. Én is csak emberből vagyok. Ráadásúl nem itt Magyarországon nevelkedtem.

Ezzel meg nem akarok menetegetőzni, de mondat: "most Magyarországon vagy" nem más mint egy beskatulyázási kisérlet. Ez számomra azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül a "magyar" módon kell működni. Egyrészt, nem biztos, hogy létezik ilyesmi, másrészt nem biztos hogy az feltétlenül a jobb mód.

Eddig elég keményen meg akartam mindenkinek felelni. Rájöttem, hogy nem tudok mindenkinek megfelelni, mert akkor magamnak nem felelek meg. Pedig ott kezdődik: az embernek először önmagának meg kell felelnie. Utánna tudatosan ki kell választania azt a kis csapat embert, akinek meg akar felelni. Nálam az a Drágám, a családom és egy-két jó baráat, aki képes engem úgy elfogadni, amilyen vagyok. A függetlenség és a szabadság nem abból áll, hogy senkivel sem számolunk, hanem abból áll, hogy mi magunk döntjük el kinek akarunk megfelelni.

Jelentés

Már lassan egy hete megint dolgozom, volt elég pörgés és hülyeség. Közben tegnap reggel az ambuláncián voltam, vérvételen. Július elején kiderült, hogy a gyógyszert, amit 7 hónapon át szedtem a bőrömre, szétszedte a májamat. Tegnapi vérvétel egy kontroll volt, hogy a májam javul-e. Ma reggel, amikor felhívtam Nelli nővért, kiderült, hogy szerencsére javult. Még nincs teljesen rendben, de a tendencia kedvező. Csak igyak több folyadékot. Ezek szerint a napi 3 liter, amit bedobok, nem elég...