Üdvözlet Mechelenből

A múlt alkalmakból tanulva (amikor majdnem lekéstem a gépet), ma jó korán elindultam és 7-kor már kint is voltam. Változatosság kedvéért én voltam az első, aki becsekkolt a járatra. Az út nyugott volt, csak annyira emlékszem, hogy a felszállópályán a repülő elkezdett gyorsúlni. A felszálásra már nem is emlékszem, mivel már aludtam. Reggelire felébredtem és megint aludtam egyet. Most relatív friss és üde vagyok. Miközben ezt írom, Brüsszel és Antwerpen között vagyok, a belga irodában, reptértől kb 20, 25 km-re. Ma este, munka után tovább megyek Hollandiába és holnap majd Rotterdamból dolgozom.

Munkanapom azzal kezdődött, hogy egy indiaival volt egy kis ügyem. Kedvesen, udvariasan, de határozattan elküldtem még melegebb éghajlatra. Eddig még nem válaszolt.

Minden megvan?

Bőrönd be van pakolva, romlandó el van dobva, edények el vannak mosva, időben vagyok: kész vagyok az indulásra, csak kedvemet nem találtam sehol...

Még nem volt elég sürű

Ma reggel a tegnapi két órás beszélgetés folytatást kapott. Fél órát beszéltünk most a supervisorommal együtt az illetővel és még egyszer meg lett erősítve a 3 hónap, ami alatt keressen valami más munkát, cégen belül vagy cégen kivül.

Épp most pár perce volt egy beszélgetésem a supervisorommal és a volt menedzseremmel. Kaptam egy felkérést és megbízást: az osztályon több csoport van, országok és régiókra szétosztva. Az egyik csapattal gondok vannak: a teljesítményük az elvárások alatt marad. Röviden: fél év alatt összhangba kell hoznom az elvárásokat és a teljesítményeket, vagyis egy fajta krízismenedzsment. Csapatom bővül 6 főröl 10 főre és kapok még plusszban két főnököt Franciaországban. Az egészben a jó dolog, hogy használhatom megint a francia tudásomat. Legalább nem hiába tettem le a középfokú nyelvvizsgát...

Hivatalos kinevezés majd utazásom után lesz. Úgy látszik egyelőre még mindig nem fogok unatkozni.

Megvolt

Megvolt. Ma megtartottam egy sorozat értékelést, többek közt a kollegával, akinek a teljesítménye már hónapok óta elmaradt az elvárttal. Két órás beszélgetés volt, az egészben az volt a rossz, hogy a saját hibáit nem látta, minden mást okolta az elmaradó teljesítmény miatt. Részben megkönyebűltem, de részben még tartok attól, mi fog következni. Azt beszéltük meg, hogy 3 hónapot kap, hogy valami mást keres magának. Amikor azt hittem már, hogy megbeszéltünk mindent, akkor megint valami kibúvót talált, amivel meg akarta magyarázni, miért nem volt képes teljesíteni.

Ez az egész, egyébként semmikép a hobbiam közé fog tartozni. Ez most a második alkalom, hogy valakinek megmondom, hogy jobb, ha valami mást keres. Az első alkalommal együtt csináltuk egy volt supervisorommal. Ott az illető meg is köszönte, mivel nagyon nem szerette a munkát. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül el kellett mondani a nagy hírt.

A héten meg még el fogok menni, ha tudok időt szorítani, egy lakás vételéről tárgyalni. Szép lakás, nagyon jól rendben van tartva, alacsony rezsijű. Ha minden zökkenésmentensen megy, akkor el is képzelhető, hogy ősz előtt be is tudok költözni. De mielőtt elkiabálom magam: először sikerüljen a tárgyalás és a lakáshitel felvétel. Mindezt még utazásom előtt el szeretném kezdeni... Megint nem fogok nagyon unatkozni, ahogy most látom a dolgokat... (folyt.köv.)

Csak egy szabad nap

Ma szabad napos vagyok. Annak ellenére, már volt egy levelezés Indiával és kiküldtem a meghívókat a fél éves értékelési beszélgetésekre. Teremhiány miatt nem sikerült minden beszélgetést egy napra berakni. Utam előtti napokban nem fogok nagyon unatkozni. Már előre tartok egy kicsit az egyik beszélgetéstől. Abszolút nem lesz könnyű, már napok óta azon a beszélgetésen morfondírozok: mit mondjak, hogyan mondjam, stb. Még pár nap és túl leszek rajta.

Közben az utam is le van foglalva. Amikor már hívtam az utazási irodát, akkor derült ki, hogy egy régiónak a menedzsere jóvahagyása kell az utamhoz, pedig semmi köze ahhoz a részleghez, ami fizeti utamat. Felhívtam és idegességemben hirtelen nagyon jól ment a német beszélgetés a telefonba. Nem voltam udvariatlan, de nem is hagytam magam. Egy órával később meg is volt az emailes jóváhagyás, amiről még mindig azt mondom, hogy tök nem helyén való, de ha csak ezzel megy, beszerezzük. Közben a repjegy ára majdnem duplájára ment fel... Költségékre figyelünk? Há!

Kedd este a szüleimmel és hugommal színházban voltunk. Megnéztük a Bölcs Náthánt, Gotthild Ephraim Lessing müvét. Nekem nagyon tetszett a darab; több rétegű, több szálon futott a történet, vicces és jó szinészek. Kész élmény volt. Álítólag őszkor megint színpadra hozzák.

Na, megyek most. Csinálok egy teát és megnézem, hogy hugom és édesanyám még mindig nézik a szappanoperájukat...

Mese az emancipált nőről

Tegnap egyik kolleginám ezt a rövid kis mesét küldte el nekem. Órákkal később még mindig röhögtem rajta. Remélem nektek is tetszik:

Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő,
aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta
tó partján , környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott
egy békát.
A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Oh csodálatos hölgy,
valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak, ha megcsókolnál
ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk,
beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél,
moshatnál ránk nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.
****
Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban
és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott,
magában elmosolyodva így szólt: én kurvára nem így gondolom

Beszélgetés

Ma reggel 10-kor találkoztam a főorvos úrral. Elmondtam mi volt a hétvégén és az előző való héten. Megvizsgált, felírt antibiótikumot és aztán leültünk beszélni. Annak ellenére, hogy az immunrendszerem még jó állapotban van, azt mondta, hogy nagyon el kéne gondolkodnom a gyógyszer szedés elkezdésén, ha most nyáron nen javul a bőröm. Már egy pár hónapja barátkozom a gondolattal, hogy gyógyszereznem kell majd, úgyhogy nem volt nagy meglepetés. Praktikus dolgokról is beszélgettünk, hogy ha majd, akkor mikor, hogyan, stb. Van még bőven idő, nem kell elsietni a dolgokat. Ja, meg az utazásra meg azt mondta: utazzak, dolgozzak. Úgyhogy ma foglalom a repjegyeket.

Pihentető hétvége

Péntekreggelem lakásnézéssel indult. Nem volt rossz lakás, a lakással két kis cica is jár. De valahogy nem nagyon tudott a lakás megfogni. Még elgondolkodom rajta. Péntek este fél nyolcig köteles voltam bentmaradni, mivel akkora volt betervezve egy telefonkonferencia ami kapcsolódott az eseményhez, ami múlt héten kissé megkavarta a kollegákat. Egy óra helyett, szerencsére csak fél óra volt.

A szombatom elég érdekes volt. Lázosan ébredtem és a 24 órából csak 5-ben voltam ébren. Be volt gyulladva a fülem, álkapcsom, a bőr az arcomon, a tarkóm. Vasárnap reggel is eléggé fáradt voltam még. Vasárnap délután elmentem a gyertyagyujtásra a Szent László kórház területén található emlékműnél az AIDS-ben elhunytakért. Mivel már többen rágták a fülemet, megszólítottam a főrvos úrat egy előre hozott időpontmiatt. A héten el fogok menni (időpont megvan). Már nagyon azon gondolkodom, hogy az utamat le fogom mondani. Az ilyen út már önmagában eléggé fárasztó, és még inkább ha az ember meg nem 100%-os az egészsége.

Szürke hétköznapok...

Most kezdem csak észre venni, mennyit rontott rajtam az a gyógyszer, amit a bőrömre adott a bőrgyógyász. Pénteken hagytam abba a szedését és mostanra az energia szintem erőteljesen megnőtt. Jó, közben volt mindenféle probléma, mivel a szervezetemből ürűl a gyógyszer (mindenféle fájás (nem tudtam hogy ennyi izületem van...), rejtett gyuladások, amik most jönnek elő és egyéb finomságok). Az orrvérzés még nem akar leállni, már 7 hónapja minden reggel vérzik, de bízom benne, hogy az is hamarosan a múlté lesz.

A héten volt egy "kisebb" felfordulás a munkahelyen. Ez valószinűleg még egy fél évig még eseménydúsabbá fogja tenni a munkahelyemet. Majd meglátjuk mi lesz a kimenetel. Lehet, hogy biztonság kedvéért nem ártana kirakni önéletrajzomat internetre. Sosem árt, ha az embernek van miközül választania.

Közben, jóváhagyták az útamat. Majd kb 2 hétig külföldön fogok tartózkodni, ha sikerül megbirkóznom az utazási iródával.

Több hosszú hétvége kéne...

...vagy gyakrabban ki kéne vennem szabit. A múlt hetem eléggé gyilkos hét volt. Péntekeste 7-re haza vonszoltam magam, leültem a rekamiére és ott mindját el is aludtam. Napközben az agyam már annyira leamortizálódott, hogy Wagner kellett a felélesztéséhez. Valakinek, aki alaphelyzetben barokkzenét hallgat, a Wagner olyan mintha egy ágyúval ébresztenénk valakit, vagy ilyesmi.

Szombatreggel (negyed 12) attól ébredtem, hogy valaki telefonál: édesanyám, hogy hol vagyok. Szombat este 8-kor le is feküdtem és következő nap 8-ig is aludtam. Közben a bőröm megint egy kisebb rémálom. Péntek óta nem szedem a bogyókat a bőrömre, pedig szerdán a dokinéni meg azt mondta: hogy szedjünk még 30-at. Szedi a fene, ha annyira szedni akarja, megeheti. Nem hinném, hogy ezek a gyakori és rendszeres bőrgyulladások jót tennének az immunrendszeremnek. Egy gyulladás két okból kifolyólag rossz; egyrészt még jobban leterheli a szervezetet, másrészt aktiválja a CD4 sejteket. Egy aktivált CD4 sejt sokkal fogékonyabb a HIV vírusra mint egy nem aktivált CD4 sejt. Egyébként, ez elég gyakori, hogy orvosok nem nagyon tudják, hogy egy HIV fertőzés hogyan befolyásolja a saját területüket. Egy másik példa a héten volt. Egyik ismerősöm felhívott, hogy a doki felírt neki egy orbáncfűkivonatot tartalmazó gyógyszert. Amit tudni kell erről az ismerősröl, hogy már évek óta szedi a bogyókat. Orbáncfűvet és antiretrovirális gyógyszereket nem lehet kombinálni. Egyébként, sosem árt egyeztetni a (fő)orvosokal a Szent Lászlóban, ha egy mások orvos elír valamilyen gyógyszert. Még jobb, ha a másik orvos konziliumot kér a (fő)orvostól.

Ma korán megyek el

Félálmosan itt most rágom a reggelimet, mivel 8-ra be kell mennem az irodába. Tegnap (vagy az éjjel) 1-ig sikerült benn maradnom, mivel egyik kinti kollega pár óra késéssel adta meg az információkat. Ráadásúl, tegnap napközben volt egy pár egyéb finomság, aminek az volt az eredménye, hogy én szakíthattam rá időt.

A legérdekesebb még a francia csapat problémája volt. Tudni kell, hogy elég sok francia kollega ki nem állhatja az itteni irodát és minden féla módon próbálják az itteni kollegáknak a munkájukat szabotálni. Ebbe csöppentem bele tegnap.

Nagyon szeretem, ha ilyen határidős napokon az iroda 9 után kiürűl, mivel akkor legalább lehet dolgozni és haladni zavarás nélkül. Főleg, ha vacsorához az ember 1 liter Colát megiszik, hajnalig pörög.

Reggeli lassan bent van, most még csak a bogyó van hátra. Pénteken szedem majd az utolsó méregbogyót. Ma estefelé meg bőrgyógyászhoz kell mennem kontrollra (ma legalább nem fogok bent északázni), ami tökjó, mivel a hátamon a bőr megint szárazabb mint a szahara. Hiába kentem rá az éjjel egy fél liter testápolót. Bízom benne, hogy szombattól javulni fog a bőröm (végre). Majd meglátjuk, vagy ahogy a franciák mondják: "Qui vivra, verra".

Egyet értek...

Ez a cikk, többek között itt jelent meg. Mivel teljesen egyet értek vele, bemásolom ide a blogomra.

Reagálás a STOP cikkére

Az utóbbi idõben több olyan írás jelent meg a magyarországi HIV/AIDS helyzetrõl, amelyek nem megalapozottak, illetve amelyek az (esetleg hozzáértõ) hírforrás mondanivalójából részleteket közöl, az eredeti szövegkörnyezetbõl kiragadva és egyúttal más értelmet adva a nyilatkozatnak. A Stop internetes hírportálon 2008. március 31-én Pesti Gábor tollából megjelent cikkel kapcsolatban (cikk) az alábbiakat kívánjuk nyilvánosságra hozni:
1. A leírt, helyenként egymásnak ellentmondó állítások önmagában megkérdõjelezik az újságírónak e témában való jártasságát.
2. Magyarországon a HIV-fertõzöttek számának emelkedése várható volt. A 2007. évi adatok (statisztika) csak a kiszûrt esetekrõl adnak felvilágosítást. Becsléseink szerint lényegesen többen vannak azok, akik nem tudnak a fertõzöttségükrõl. A tudatlanság és a tájékozatlanság következtében még ma is kevesen mennek el szûrésre, ezzel veszélyeztetik önmagukat és partnereiket.
3. Magyarországon a HIV-vel foglalkozó átfogó felvilágosító tevékenység évek óta nem létezik. Az emberek többsége nem tudja, hogyan terjed és fõleg, hogyan nem terjed a vírus. A tévhitek sokaságát megkoronázza a „velem ez nem történhet meg” botor illúziója. A felvilágosításban óriási szerepe lehetne a médiának, de mindaddig, amíg kizárólag a szenzációközlés a cél, addig erre remény sincs.
4. A HIV-fertõzöttek orvosi ellátásával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy Magyarországon a terápiás kezelés megoldott, akinek az állapota indokolja, megkapja ugyanazokat a gyógyszereket, amelyeket bárhol Európában megkapna. A Stop újságírója nyilván félreértett valamit Dr. Feleki Attila, az Anonim AIDS Tanácsadó Szolgálat elnökének nyilatkozatából, hiszen a gyógyszeres kezelés célja az, hogy alacsonyan tartsa a vírusszámot ezzel biztosítva az immunrendszer helyreállítását, melynek egyenes következménye a beteg élettartamának meghosszabbodása.
5. Nehéz félreértéssel magyarázni, amit Dr. Feleki Attila a diszkrécióról és az orvosi titoktartásról mondott. Valóban, Magyarországon jelenleg mindössze egyetlen „AIDS-osztály” mûködik a László Kórházban, ám az ambuláns rendelésre járók nem „kénytelenek” találkozni egymással. Aki titkolni akarja kilétét, annak biztosítják, hogy soha, senkivel ne kelljen találkoznia a nõvéren és a kezelõorvosán kívül. Dr. Bánhegyi Dénes fõorvos és munkatársai nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az orvosi titoktarás követelményeinek száz százalékosan megfeleljenek, soha, senkinek, senkirõl nem adnak felvilágosítást sem személyesen, sem telefonon az érintett személy hozzájárulása nélkül. Tapasztalataink szerint azok, akik az ambuláns rendeléseken saját akaratukból találkoznak sorstársaikkal, egymás elõtt nem titkolják betegségüket, sõt, szívesen beszélgetnek, megosztják egymással gondjaikat, örömeiket.
Más a helyzet az olyan betegségeknél, amelyek függetlenek a HIV-fertõzöttségtõl. Ilyen esetekben a HIV-beteg valóban gyakran találkozik megaláztatással, elõfordul, hogy az orvos különbözõ indokokkal visszautasítja a kezelést. Az össztársadalmi megítélés a gyógyászatban is érvényesül. A megoldást a célirányos orvosképzés és orvostovábbképzés jelenti, jelentené. Ennek egyik elsõ és sikeres példája a családorvosok számára szervezett HIV/AIDS diagnosztikáról és kezelésrõl szóló továbbképzés, mely a SOTE, a Szent László Kórház, az European AIDS Treatment Group (EATG) és a magyarországi HIV-vel élõk közösségeinek együttmûködésével valósult meg.
7. Más kérdés a HIV-betegek lelki támogatottsága. Tisztában vagyunk vele, hogy, a sorstársak tudják a leghatékonyabb lelki támaszt nyújtani. Ez a mi esetünkben sincs másképp. A PLUSS Egyesület irodája az ambulancia szomszédságában mûködik, a Pozitívan Gondolkodók Baráti Köre önsegítõ csoportot mûködtet. Természetesen vannak olyanok is, akik egyedül akarnak megbirkózni minden problémájukkal, de az az állítás, hogy a betegek nem kapnak lelki támaszt, több, mint valótlanság.

Ezt a nyilatkozatot a PLUSS, a Magyarországi HIV-pozitívokat Segítõ Egyesület,
a Pozitívan Gondolkodók Baráti Köre
és a hiv+.hu
közös véleményeként adjuk közre.